A nyári időszakban kiemelkedő téma a munkavállalókat megillető szabadság kiadásának kérdésköre a nyaralás, vagy éppen a gyermekek óvodai, iskolai szünidejének megoldása miatt.

A szabadság a munkavállaló pihenését, regenerálódását szolgáló jogintézmény, mértékét a törvény a munkában töltött időhöz igazítja. A szabadság részben alapszabadságból (20 munkanap), részben pedig különböző jogcímeken járó pótszabadságból tevődik össze. Az alapszabadság mértéke az életkor előrehaladtával növekszik a Munka Törvénykönyvében meghatározott időpontokban és mértékben.

A jogszabály a munkáltató kötelezettségévé teszi a szabadság kiadását és nyilvántartását, azonban a szabadság kiadásakor a munkavállalót meg kell hallgatni. Sokakban él az a tévhit, hogy a szabadságot ki kell venni, azaz, hogy a munkavállalónak kell figyelnie, mennyi szabadsága van még, illetőleg eldönteni, hogy azt mikor veszi ki. A főszabály azonban az, hogy a szabadságot nem kivenni kell, hanem kiadni, ami a munkáltató kötelezettsége, ennélfogva viszont a munkáltató döntheti el – a munkavállaló meghallgatása után -, hogy azt mikor adja ki az alkalmazott részére.

Ugyanakkor vannak a törvényben szabályok, melyeknek érvényesülniük kell: a munkavállalót minden évben megilleti 14 nap összefüggő szabadság, ezen felül pedig évente 7 munkanap szabadságot a munkavállaló kérésnek megfelelően köteles a munkáltató kiadni. Az összefüggő 14 nap szabadság szolgálja leginkább a szabadság rendeltetésének célját, vagyis, hogy a munkavállalónak kellő ideje jusson a pihenésre, kikapcsolódásra. Azonban az összefüggő 14 napra vonatkozó szabály közel sem kógens, ettől a felek közös megegyezéssel eltérhetnek. Még csak írásbeli megállapodást sem ír elő a jogszabály. A 14 nap szabadság nem egyenlő a 14 munkanap szabadsággal, vagyis az összefüggő 14 napba beleszámít a pihenőidő, munkaszüneti nap is (pl. hétvége, nemzeti ünnepek, karácsony).

Mind a munkavállalóra, mind pedig a munkáltatóra irányadó szabály, hogy a szabadság megkezdése előtt 15 nappal közölni kell a másik féllel a szabadság kivételére, illetőleg kiadására irányuló igényt.

A szabadságot kiadni a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell. Ez az általános munkarendben dolgozók esetében nem jelent különösebb nehézséget, azonban az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetében másként alakulnak a szabályok. Ez utóbbi esetben a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a heti pihenőnapot, illetőleg a munkaszüneti napot. Ilyenkor a szabadságot munkanapban kell nyilvántartani. De lehetőség van arra is, hogy a szabadság nyilvántartása óraszámban történjen. Ilyen esetben a munkavállaló a beosztás szerinti időre mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól.

Gyakran felmerül kérdésként, hogy a munkaviszony kezdetén, a próbaidő alatt kérheti-e a munkavállaló a szabadság kiadását. Főszabályként a munkajogviszony első három hónapjában nem illeti meg a munkavállalót szabadság, de ettől a munkáltató eltérhet.