Gyakran találkozom olyan ügyekkel, ahol az adósok azt gondolják – tévesen –, hogy ha a felszólító levelet, vagy a követelés behajtását szolgáló egyéb iratokat nem veszik át, akkor a követelés nem is lesz végrehajtható, attól szabadulnak.

Ez azonban nem megoldás a problémára, ugyanis amennyiben a tértivevényes levélküldemény „nem kereste” postai jelzéssel érkezik vissza a feladóhoz, az épp olyan joghatással bír, mintha a levelet a címzett átvette volna. A címzett oldaláról nézve pedig nemhogy nem szabadul a tartozásától, de még arról sem értesül, hogy éppen milyen ügyszakban tart az ügye, vagy mekkora összegű az aktuálisan fennálló tartozása. Tapasztalatom szerint az adósok igyekeznek arra hivatkozni, hogy a követelés velük szemben elévül, mondván, hogy évek óta nem is kaptak sem levelet, sem telefonhívást. Természetesen találkozni olyan esettel is, amikor a követelés valóban elévült, de fontos kihangsúlyozni, hogy ez csupán az ügyek kis hányadát érinti. Még ha a követelés el is évül, ez nem egyenlő azzal, hogy megszűnik a tartozás. Az elévülés idejének eltelte ugyanis a követelésnek csak a bírósági úton történő érvényesíthetőségét szünteti meg, magát a tartozást nem. Az elévülést csak nagyon szűk körben veszik figyelembe hivatalból, ezért rendkívül fontos, hogy az elévülésre az adós minden esetben hivatkozzon.